Már szinte mindenki az Apple streaming szolgáltatására gyárt tartalmat. Samuel L. Jackson is itt kötött ki, aki producere is a mini sorozatnak. Az Apple pedig “hálából”… hát nem promóz semmit csak a Ted Lasso-t… Nem értem.
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdek el nézni, csak láttam, hogy Windu mester a főszereplő, úgyhogy jöttem. Az 1. rész alapján azt hittem, hogy valami olyasmi lesz, mint az Apa. Végignézzük egy demenciával küszködő öregúr sorsát. Csak itt még anyagilag is szörnyű helyzetben van a főszereplőnk és még családja is szarik rá, egy embert kivéve. Viszont hamar egy fura kanyart vesz a sztori, amikor egy kísérleti gyógykezelést kap Mr. Grey és elkezd helyreállni a memóriája és úgy dönt helyrehozza az élete utolsó napjait és a családjáét is.
A sorozat elég komoly témákat pendít meg. A fekete emberek sorsa a jelenben, a múltban. Demencia, család, elmúlás. Nem egy vidám, színes sztori de megvannak a maga felemelő pillanatai. Tudja, hogy mikor lehet vicces, mikor szállítson drámát. Itt-ott még egész meghatónak is mondanám. Viszont maga a történet, a meglehetősen vad fordulatát leszámítva a 2. részben, nem mond semmi újat. Bármi amit itt látsz, már láttad máshol. Jobban is, érdekesebben is, egyedibben is. Igazából itt szinte minden esemény, 1-2 dolgot leszámítva, olyan gördülékenyen megtörténik, mintha vajon csúszna a cselekmény. A bácsi visszakapja az eszét. Összebratyizik a fiatal lánnyal, megtudja, hogy hol történt az a bizonyos esemény, rögtön szemtanút is talál. Pár nap múlva már a tettes kilétét is tudja. Helyre rakja a családját.
Nyilván ezzel akarták érzékeltetni, hogy ő egyébként egy tanult és talpra esett ember volt és ha visszakapja a memóriáját, akkor mindenkinél okosabb. Ez tök oké de kissé meseszerűvé válik emiatt az egész. Akármennyire is jópofa és szórakoztató amit látsz. Elég könnyen megoldódnak a konfliktusok. Hogy aztán a végén maradjon egy, amit nem oldanak fel (teljesen logikus narratív szempontból, hogy miért nem tudjuk meg a hogyan továbbat onnan). Szándékosan hagyják az ember oldalában azt a tüskét. Sajnos eléggé reális az a dolog. De maga a finálé is kissé erőtlen és súlytalan. Szentimentális az utolsó jelenet, van értelme, megszívlelendő de kicsit ilyen… nem is tudom. Valahogy nekem túl naiv és mézesmázos. És őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy ennek a sztorinak a mini sorozat formátum volt a legmegfelelőbb. Filmként, jobban összerántva, kevésbé terjengősen jobban működött volna.
Viszont a színészi játék elsőrangú! Samuel L. Jackson elképesztően nagyot játszik. Ahogy egy csettintésre vált a demens és zavarodott, szánni való bácsi és a jól szituált, tiszteletreméltó öregúr között, az nem emberi! Hibátlan amit művel! És egyébként a többi színész is mind baromi erősek. Dominique Fishback-et nem sok mindenben láttam eddig de itt nagyon jó. Bár fura, hogy egy 30-as éveiben járó nő egy 18 éves lányt játszik de mentségére legyen szólva egy tizest tényleg letagadhatna. Walton Goggins egy jó mellékszereplő itt. Szerintem nem láttam még őt pozitív karaktert alakítani.
Kellemes, szórakoztató mini sorozat. Nem váltja meg a világot de ameddig tart addig leköti az embert. A színészek miatt szerintem bőven nézhető. Érdekes kis apró finomságok vannak az apple tv+ kínálatában, nem tudom miért kell őket így elhallgatni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.